Lovakról Lovakért

Hempfling: A három igazság

21_DSC09169-END-Portrait-bearb-1-672x372

 

—————————részlet KFH Dancing with horses c. könyvéből———————–

A három igazság és a táncoló gyermek

Hasonlítsuk össze utunkat az álomtól a megvalósításig egy gyermekkel, aki táncolni szeretne. Csillogásról és sztárságról álmodik, de ehhez nagyon hosszú utat kell bejárnia. Talán mind tanulhatnánk e gyermek tapasztalataiból.

Ha a szerencse kegyes lesz hozzá, talál egy jó iskolát, jó tanárt és hamarosan három nagyon jelentős igazság fog kikristályosodni, ami a mi munkánkban is fontos.

  1. Mindig örömteli

Kétségkívül a tanulás mindig nehéz, nagyon kemény munka, de mindig örömtelinek kell maradnia. Egy rossz iskolában a mi táncoló gyermekünk talán túl keményen és gyorsan kényszerítenék a fejlődésre az ambíciói miatt, és elveszítené a legfontosabbat: a jókedvét és motivációját. Végül már csak a szülei őriznék az álmot a fényűző sztárról. Egy jó tanár képes összekapcsolni a játékot, az önkifejezést és a szórakozást, amikor segít a tanulónak elérni hőn áhított célját. Nagyon egyszerűen megadhatjuk magunknak és lovunknak ezt az ajándékot. A könyv fő célja, hogy bemutassa és megmagyarázza ezt a fajta „munkát”, és teljesen érthetővé tegye, hogy csak akkor érdemes csinálni, ha igazi szórakozást jelent nekünk és lovunknak is.

A háttértudásomat a színház, a művészetek (számomra a lóval való foglalkozás a fizikai megnyilvánulás legmagasabb formája, egy igazi művészet), és az idő adta. Olyan szerencsés vagyok, hogy művészetet taníthatok egy iskolában, Bochumban.  A fő gondolat az, hogy a gyermek akkor tud tanulni, ha a munkát valóban motivációval, megértéssel és örömmel végzi. Ezek a gyerekek rendkívül fegyelmezettel és nagyon függetlenek. A legmeghökkentőbb dolog azonban az volt, hogy a gyerekek a nap végén, mikor végeztek az óráikkal, nem akartak hazamenni, szinte ki kellett tenni őket az iskolából. Ugyanezt szeretnénk elérni a lovainkkal is. Azt, hogy annyira lenyűgözze őket a munka, annyira szeretnének tanulni és megtapasztalni új dolgokat, hogy szinte muszáj kitenni őket a területről a foglalkozás végén.

Mindig úgy fogunk dolgozni, hogy az élvezetes legyen számunkra és lovainknak is – különben mi értelme lenne?

 

  1. Mindig gyönyörű

Ez egy felismerhető sajátossága munkánknak. Amikor az, amit csinálunk jó és helyes, mindig jónak, gyönyörűnek és helyesnek fog látszani, mindegy, milyen szinten állunk. Amikor gyermekünk 5 vagy 6 éves, az útjának legelején tart, és bemutatja nekünk első lépéseit, még akkor is, még akkor is, ha ez tulajdonképpen még nem tánc, ennek ellenére nem látjuk-e varázslatosnak? Nem gyönyörű-e a maga módján az ügyetlenség ellenére?

Ha az út, amit követünk helyes, minden egyes lépés a tanulásban sajátságos gyönyörűséget rejt. Elvégre a lények, akikkel foglalkozunk, a szépség és az elegancia szimbólumai. Nem fogjuk azt mondani, amit mostanában gyakran hallani a lovardákban: „Most nem néz ki túl jól, még vagy három évre van szükségünk.”

Természetesen, ha lekötözöm, vagy bántom a lovam, ha megfosztom a természetes mozgásától, el fogja veszíteni a természetes szépségét, ráadásul nem fogja többé jól érezni magát, elveszik a munka öröme és a fény a szeméből.

Sok képet találsz majd ebben a könyvben. A legtöbb kezdő lovakat mutat be, akik kiképzésük korai szakaszában vannak. Kérlek, döntsd el magadban, hogy gyönyörűek, elegánsak, erősek, varázslatos és örömtelik-e. Minden, amit teszünk mindig gyönyörű már az első lépésektől.

  1.  És végül, mi lesz, ha… ?

Mi lesz, ha gyermekünk sosem éri el a nagy célját? Ha sosem lesz nagy művész, ha sosem válik mesterré? Ez nem számít. Semmi sem történik. Csodásan érezte magát! Elképesztő utazás volt! És mit ért el végül (feltételezve, hogy jó iskolában és jó tanároktól tanult)? Ez az ember mindazon éveket a fizikai jelenlétének fejlesztésével töltötte. Magabiztosabb lett. Fitté és tanulékonnyá vált. Felfedezte és fejlesztette zenei tehetségét és ritmusérzékét.

Ha az út, aminek nekifogtunk jó, és legyőzzük a késztetést, hogy mindenkinél nagyobbak és jobbak legyünk, az már eleve lenyűgöző! Nincs több stressz, minden, amit teszünk, élvezetes és gyönyörű és a cél már jelentéktelenné válik. Sosem érik el még a legtehetségesebbek sem.  Tehát kezdjük meg utunkat a csillagok felé. Engedjük el magunkat, kezdjünk el figyelni és hallgatni. Sőt, kezdjünk „érezni”. A képesség, hogy érezzünk, egy isteni ajándék mindannyiunk számára. Engedjük, hogy elkezdjünk érezni és megérteni a lovainkat. Bízzuk rá magunkat erre az utazásra, ami véget nem érő sikerekkel és folyamatos örömmel lát el minket: az utazás, ami lehetővé teszi, hogy többé ne csak napról napra várjuk a majd talán eljövő nagy céllal az örömöt. Kezdjük el utunkat, lehetővé téve, hogy teljesen az „itt és most”-ban éljünk – pontosan úgy, ahogy a lovaink is tanítják nekünk.

 

Forrás: Klaus Ferdinand Hempfling: Dancing with horses c. könyvéből

Fordította : Hope                            Lovakról, Lovakért

KFH- A három igazság és a táncoló gyermek