Lovakról Lovakért

Mark Rashid: A Húzás

Amikor tizenegy körül lehettem, lovagoltam egy kis heréltet akit Sparknak hívtak és problémáim voltak a fordításával  és a megállításával. Ha jobbra húztam a fejét akkor balra ment, ha balra akartam menni akkor jobbra húzott. Ha meghúztam mind a két szárat, hogy megállítsam,  akkor beledőlt a kezembe és csak azért is továbbment. Minél tovább lovagoltam, annál frusztráltabb lettem és annál jobban harcolt ő is ellenem.

Figyelembe kell venni, hogy mind a ló, mind a lovasa kortól függetlenül azon a szinten tud csak dolgozni amekkora tudással és élettapasztalattal rendelkezik. Ez kétségtelenül igaz volt rám is akkor amikor Spark-kal dolgoztam. Akkoriban nem volt még túl sok lóval dolgom, így a tudásom csak arra korlátozódott  amin ténylegesen ültem addig, mint például egy bicikli. Egy kerékpárnál ha jobbra fordítod a kormányt akkor jobbra is fog menni, ha balra fordítod  akkor balra megy , ha pedig nem hajtod tovább akkor meg fog állni. Azt hiszem azt feltételeztem akkoriban, hogy a lovak is ugyanezen az elven működnek.  (…)

Mint mindig, az idős ember most is állt a karám szélénél és figyelt egy ideig amint Spark-kal küzdöttem. Aztán egy idő után gondolom nem bírhatta már tovább és végül odajött hozzánk. A herélt és én épp akkor fejeztünk be egy hatalmas harcot, ami a szembe lévő oldalon kezdődött még el. Miután minden próbálkozásom hogy valamelyik irányba elfordítsam vagy megállítsam kudarcba fulladt, eljutottunk végül  a karám széléhez ahol megállt és nem volt hajlandó tovább menni.

“A lovak nem szeretik, ha ide-oda húzzák őket”-mondta az idős ember miközben  megsimogatta Spark-ot.

” Nem én húztam, ő húzott el engem mindig a másik irányba! ” mondtam ahogy azt csak egy tizenegy éves tudja mondani. (…)

Az idős ember felemelte a kezét, jelezvén hogy ne beszéljek tovább, amit meg is tettem. Már tizenegy évesen is tudtam hogy jobb nem tovább beszélni  ilyen esetben. Ezután fogta a hozzá közelebb eső szárat, felemelte két ujjával és egy apró mozdulattal odafordította Spark fejét magához.  Engedett a száron majd átnyúlt a nyaka felett és ugyanezt megismételte a másik oldalon is. Majd megint engedett, hogy a herélt kinyújtóztathassa a nyakát. Ezt követően felvette óvatosan mind két szárat és apró finom mozdulatokkal jelzett a lónak, hogy azt szeretné hogy hátra menjen, aki szépen hátra is lépett  hét- nyolc métert. (…)

“A lovak nem szeretik ha ide-oda húzzák őket,” ismételte meg magát, majd megfordult és elment.

Amit még akkor nem tudtam, hogy épp akkor volt részem a puhaság tökéletes demonstrálásában, amit sokan a lovas világban “érzésnek” hívnak. Persze, ez akkoriban teljesen elkerülte a figyelmemet. Ezután próbáltam azt csinálni amikor a heréltet lovagoltam, amit úgy gondoltam hogy az idős ember is csinált és valóban némileg jobb reakciókat kaptam mint addig. Nem olyan jót mint amit ő ért el, de jobbakat mint előtte.

Mint olyan sok más embernek is, nekem is nagyon nehezemre esett megérteni hogyan  ne húzzam a lovat . Végülis a legtöbb állat ösztönében benne van , ahogy az emberben is, hogy húzzon ha őt is húzzák és visszatoljon, ha  megpróbálják eltolni. És persze minél többet húzzák vagy tolják az embert valamerre, annál érzéketlenebb lesz rá . Például ha egy lónak a száját folyamatosan húzzák a zablával, akkor egy idő után autómatikusan bele fog feküdni a nyomásba, ez pedig sokszor arra ösztönzi az embert, hogy még jobban húzza a száját ami csak beindít egy szörnyű ördögi kört.  Ezt a kört megszakítani nagyon nehéz tud lenni, főleg ha nem tudjuk mi mást tehetnénk helyette. Nálam az idős ember volt az aki rávitt arra, hogy elkezdjek másképp gondolkodni.(…)

Az évek során rájöttem hogy a puhaság egy bizonyos ponton kezdődik: Nem az indít el a puhasághoz vezető úton minket amit teszünk, hanem az amit nem nem teszünk. Ha konkrétan a lovakról beszélünk, akkor úgy gondolom, hogy a puhaság ott kezdődik amikor megtanuljuk hogy hogyan ne húzzunk vagy toljunk .Más szavakkal,meg kell találnunk azt a pontot ahol ki tudjuk venni az adott helyzetben magunkból az ellenséges érzéseket ami létrahozza ezt a bizonyos húzást, és be tudjuk helyettesíteni egy nyugodt közömbösséggel. Sokan most azt gondolják hogy ők nem is ellenségesek a lovukkal szemben. Az igazság az ,hogy nagyon kevés ember tudatosan ellenséges ilyen helyzetekben . Amiről beszélek az az, hogy nagyon könnyen fordul át egy lovaglás egy csatába a lóval , csupán azzal ahogy használjuk a kezünket és azzal amit üzenünk a száron keresztül a lónak ezzel…

Forrás: részlet Mark Rashid : A Journey To Softness című könyvéből

Fordította: Flor