Lovakról Lovakért

Alfonso Aguilar: Hogyan tanulnak a lovak?


(1. kép, forrás: www.cavallo.de)

A lónak 60 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy egy rókaméretű erdőlakóból , egy magasan specializálódott, styeppei állattá váljon. Nagyjából 5000 éve kezdte el az ember domesztikálni és vált lassan háziállattá. De több ezer évnyi háziasítás sem változtatta meg lényegesen a ló alapgondolkodását. A lófajták  viselkedése a kis Shetlandi pónitól kezdve, a hatalmas Shire-ig, vagy a  az nemes Arabtól, a tekintélyt parancsoló Hannoveri-ig,  a mai napig lényegében ugyanolyan mint az egykori styepplakóé volt.

Több száz év istállózó tartás után is félnek még, hogy egy ragadozó megtámadhatja őket.Bár már generációk óta a család részét képezik, hiányzik nekik a ménes ha egyedül tartjuk őket és ezt az ember önmagában sosem helyettesítheti igazán. Még ha egyes fajtatiszta lovak igazi sztárokká is váltak,akik saját ápolóval, fizikoterapeutával és edzővel járnak versenyről versenyre, akkor is magukban hordják még a Prewalsky lovak ösztöneit, és úgy gondolkodnak az alapvető dolgokról mint vad társaik.

Azonban a genetikai adottságaikon túl rendkívül tanulékonyak is, ami lehetőséget ad nekünk kiképezni őket olyanná, amilyenné mi szeretnénk. Így később  a társunkká válhatnak,  és hozzászoktathatjuk olyan dolgokhoz is amiktől az anyatermészet mindig óva intette. Meg kell tanulniuk a veleszületett tulajdonságaikat legalább részben leküzdeni, és megbízni bennünk,ahhoz hogy az ember elvárásait teljesítve, egy jó igás, vagy hátas ló válhasson belőlük.

Számtalan módszer létezik a lókiképzésen belül. Nagyon sok közülük már többszáz éve működik. Rengeteg a „régi módszerek” közül  hozzászoktatáson alapszik. A lovakat senki sem kérdezi ilyenkor meg, hanem nagyon fiatal korban be lesznek már fogva vagy lovagolva. Persze mindig is voltak már olyan kiképzők akik több érzéssel rendelkeztek, és voltak akik durvábbak voltak. Ilyen szemszögből nézve nincsenek régi vagy új kiképzési módszerek, vagy netán jók, és kevésbé jók.

Amit én tanítok szintén nem valamilyen új technika vagy trükk, és nem is egy ősi, félten őrzött titok. Ha valaki nyitott szemmel jár akkor hamar észre fogja venni, hogy az amit ma sokat új dologként adnak el, már az öreg mesterek által mint Xenophon vagy De lá Guérniére is le lett írva. Mindig is voltak olyan emberek akik sokat gondolkodtak azon, hogy hogyan vihetnék közelebb a technikájukat a lovak természetes viselkedéséhez. Ugyanígy mindig is voltak sajnos olyanok, akik a lovaikat igazították a módszerükhöz és nem fordítva. (…) (2. kép, forrás: www.pferdefluesterei. de)

Akármennyire is rossz ezt mondani, de hibákat csak az ember követ el! Ha a lova nem érti hogy mit akar tőle,és nem teszi meg az adott dolgot, az sosem a lovon múlik. A ló nem képes megtanulni a mi nyelvünket. De mi képesek vagyunk addig fejleszteni magunkat,hogy megértessük  magunkat vele.

Ezen az úton- ebben a tanulási folyamatban- fogunk néha hibázni. Néha vissza fogunk  lépni egy-egy lépést, és lesz olyan is, hogy teljesen kétségbeesünk. De nézzük  csak meg a nagy lovasmestereket, mindegyikük életük második felében van már . Miért van ez? Azért, mert rengeteg tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki megértse a lovakat és másokat is megtaníthasson erre.  Ezért ne féljünk hibákat elkövetni, ezek is hozzátartoznak a tanuláshoz!

Fontos hogy mindig előítéletek nélkül, pozitívan álljunk az összes lóhoz akivel dolgunk van. Adjunk esélyt az adott lónak. Sok állat akit „ bűnözőként” kezelnek csak félre lett értve és megtanulta hogy védekeznie kell.Persze köztük is vannak okosabb egyedek, és olyanok is, akik lassabban tanulnak, de ritkán olyan buták mint ahogyan azt tanácstalan gazdáik sokszor gondolják. Ilyenkor általában csak nem egy nyelvet beszélnek és folyamatosan félreértik egymást. A lovakat nem lehet átverni. Ha félünk, azt rögtön megérzik, ahogyan azt is ha bizonytalanná válunk. Amikor idegesek leszünk, hiába mosolygunk, ők közvetlenül arra reagálnak amit érzünk ,mivel azt rögtön a testünkkel is kifejezzük olyankor. Ezért azt javaslom, csak olyan dolgokat csináljunk a lovunkkal ami logikusnak tűnik , mert ha nincs jó érzésünk az adott feladattal kapcsolatban, akkor nem fogunk tudni egyről a kettőre jutni vele. (3. kép, forrás: www. cavallo.de)

Az egész arról szól hogy megtanuljuk a megfelelő döntéseket a megfelelő pillanatban meghozni. Ezért ne kövessétek vakon az technikámat , hanem vegyétek alapötletnek, amivel a saját érzéseiket és képességeiteken javítotok. Elismert kiképzők is hibáznak néha, csak ők már olyan jók, hogy ezt ügyesen el tudják fedni.  Éppen ezért nem elég, ha egy az egyben lemásoljuk őket, ez amúgy is szinte lehetetlen feladat. Minden ember egy külön egyéniség, saját erősségekkel és gyengeségekkel.  A lovaknál sincs két egyforma személyiség, ezért fontos hogy mindenki a saját útját találja meg. (…) A  természetes lókiképzésben nincs olyan, hogy mindent tudunk már. De meg lehet tanulni hogy türelmesek legyünk és uralkodjunk magunkon. Mert a legnagyobb hiba amit elkövethetünk az az, ha elvesztjük a fejünket, és elkezdünk igazságtalanok lenni. A lovak minden hibát megbocsájtanak nekünk, amit butaságból vétettünk, de azokat nem, amit dühből és agresszióból csináltunk.

Forrás: részlet Alfonso Aguilar: Natural Concepts című könyvéből

Fordította: Flor